Férjhez ment Závodszky Noémi
 |
Nagy nap volt június 8-a Závodszky Noémi életében: a Vörösmarty Színház művésznője ugyanis férjhez ment! A színésznőt az előkészületekről, az esküvőről és természetesen a szerelemről kérdeztük.
Életed talán egyik legmeghatározóbb napja volt a szombati. Mit éreztél akkor, és mit érzel most?
Próbálom visszaidézni az esküvő minden percét: lubickolok az élményekben. Úgy érzem, kimondhatom azt, hogy ismét teljesült egy álmom. Szerintem nagyon sok nő kislánykora óta álmodozik arról, hogy milyen lesz majd, ha majd férjhez megy… Így voltam ezzel én is. Nagyon vártam az esküvőt, de az is fontos volt, hogy minden meghívott jól érezze magát a nagy napon. Igyekeztünk mindent pontosan előkészíteni, persze azért volt néhány meglepetés. Az ültetési rendet például vagy hússzor írtam újra… Aztán az esküvő előestéjén kiderült, hogy az asztalok nem kilenc, hanem tíz személyesek... Amikor már az utolsó simításokat kellett volna végeztem, például kilakkoznom a körmömet, én még azt kalkuláltam, ki hová üljön… Éjfél előtt néhány perccel eszembe jutott, hogy nem vasaltam ki a jövendőbelim ingjét… Aztán persze elkészültünk, és fellélegeztünk: minden úgy valósult meg, ahogy elképzeltük. Sajnos a meghívottak létszámban kénytelenek voltunk húzni egy határt, de úgy érzem, mindenki ott volt, akinek ott kellett lennie. A kollégáim közül többen velünk ünnepeltek: néhány ember hosszú-hosszú évek óta annyira az életem része, hogy nélkülük nem lett volna teljes ez a nap. Annyira jó érzés volt ma hallani, hogy régen nem érezték magukat ennyire jól… Vidám hangulatú, felszabadult esküvő volt, mindenki szeretett minket.
A helyszín sem volt mindennapi, hiszen szabadtéren, majdnem a Velencei-tó partján házasodtatok össze.
Nagyszerű helyszínt találtunk az esküvőhöz, amelybe mindketten első látásra beleszerettünk. A sukorói nádtetős kúriából pazar kilátás nyílik a Velencei-tóra, gyönyörű az épület is: önmagában is romantikus helyszín. Ezoterikus beállítottságú vagyok, hiszek abban, hogy nincsenek véletlenek, mint ahogy abban is, hogy a gondolat teremtő ereje hihetetlen csodákra képes. És volt is részünk egy ilyenben. Szabadtéri esküvő lévén eléggé izgultunk az időjárás miatt (persze volt B-verzió is, de azt egyikünk sem szerette volna „bevetni”). Sukorón ragyogó napsütés volt, míg néhány kilométerre tőlünk szakadt az eső, dörgött, villámlott. Álltunk a fény közepén, körülöttünk sötétség. Ráadásul pont a szertartás közepén dörgött egy hatalmasat... Annyira misztikus volt az egész, hogy ha nem velünk történik, el sem hisszük, hogy ilyen létezik.
 |
 |
Milyen volt maga a szertartás? Izgultál?
Voltak bennem fura (de mindenképpen felemelő) érzések. Reggel arra eszméltem, hogy úristen, én most a saját esküvőmre megyek! Hihetetlen érzés volt. Eljött ez a pillanat, ez most pontosan az, amire vágytam, ezek az emberek most miattam vannak itt. Rozika, az anyakönyvvezető a helyszínre jött. Kérésemre a szertartásba belekerült egy idézet, a Kisherceg megszelídítős története. Különleges pillanat volt a „homokösszeöntés” is: mindkettőnk kezében volt egy-egy üveg tele homokkal, amit összeöntöttünk: ezzel jelképesen összekeveredett az életünk fonala. Gyűrűhúzás után a kezünkbe adtak egy papírt: ez a hivatalos okmány arról, hogy összeházasodtunk. Meglepődtem, és egy nagyot nevettem!
Emlékszem, tavaly télen valósággal ragyogtál, amikor arról meséltél: mennyire boldog vagy, hogy végre megtaláltad a párod. És ez most is így van.
Sokáig voltam egyedül. Próbálkoztam, de az előző párkapcsolataimnál egy idő után kiderült, hogy nem az igazival vagyok együtt. Inkább egyedül éltem, nem mentem bele semmiféle kompromisszumba. Voltak nehéz időszakok, hiszen amúgy is sok gond, baj, teher van az életben. Kornélt 15 éve ismerem, tavaly januárban a barátságból szerelem lett. Amikor eldöntöttük, hogy összeházasodunk, és a barátaink látták, hogyan nézünk egymásra, azt mondták: jól tettük, hogy megvártuk egymást! Tényleg nem volt könnyű, de tudom, hogy ahhoz az emberhez mentem feleségül, aki az én társam, akivel nagyon szeretjük egymást, és reméljük, hogy hosszú, boldog házasság elé nézünk.
 |
Esküvő előtt két nappal még próbáltál, ma meg – két nappal utána – szintén itt vagy. Mikor mentek nászútra?
Amíg az ember nem vág bele, nem is sejti, hogy az esküvő micsoda szervezést igényel. Az Indul a bakterház próbái, a szövegtanulás és a szinkronok mellett az esküvőt szerveztem…
Eredetileg úgy terveztük, hogy az esküvő után rögtön elutazunk nászútra, de ez borult. Időközben kiderült, hogy nyári munkáim is leszek, ezért úgy döntöttünk, nem fogunk kapkodni, hanem amikor lement az utolsó előadás is, másnap indulunk. Jelen pillanatban úgy tűnik, a török riviérán töltjük a nászutat. Nagyon vágyunk már arra, hogy csak ketten legyünk, pihenjünk, kifújjuk magunkat, feltöltődjünk.
Azelőtt azonban próbálsz még.
Az Indul a bakterházból készült film nagyon népszerű, amióta kiderült, hogy bemutatjuk, mindenki a filmből idézget. Ez bizonyos terhet ró ránk. Én ugyan először olvastam, és csak utána láttam a filmet (de ez is nagyon régen volt), számomra a könyv a meghatározó. Többen kérdezték már, hogy milyen érzés, hogy engem mindenki Pécsi Ildikóhoz hasonlít majd? Még csak véletlenül sem szeretnék rá hasonlítani, így a filmet sem néztem meg újra. Amit érzek és gondolok Csámpás Roziról, azt igyekszem majd megmutatni. Sokat nevetünk a próbákon, de ez így is van rendjén, hiszen egy vígjátékot mutatunk be szeptemberben.
Nagyon sok boldogságot kívánunk Závodszky Noéminek és férjének!
kdk