Závodszky Noémi – kattintson rá a nagyításhoz
Závodszky Noémi
– Milyen volt a pöttöm Závodszky Noémi? Szerette produkálni magát?

– Nagyon. Otthon rendszerint Rátonyi Robi volt műsoron – imádtam utánozni. Nagyszüleim mesélték, hogy amikor elvittek magukkal nyaralni a Balaton mellé, esténként a szállón szórakoztattam a nyugdíjasokat. Bedobtam a zenegépbe az aprót, és énekeltem, táncoltam.

– Mit szóltak a kis csacsogóhoz az oviban?

– Nem sokat. Ha csak lehetett, hiányoztam. Nagyon szerettem a nagymamámat – édesapám szüleivel laktunk együtt –, és mindig otthon akartam maradni vele. Mindenféle színészi trükköt bevetettem ennek érdekében, általában rosszullétet színleltem. Anyu szíve sokszor megesett rajtam, én pedig lubickolhattam a nagyi szeretetében. Ugrálóköteleztünk együtt, megoszthattam vele a legbensőbb titkaimat, még iskolás koromban is hozzá rohantam haza, segített a tanulásban. Akkoriban élt még az "elsőszülött nimbusz" – Isten ajándékának hívtak engem.

– No és ki fegyelmezett, Isten ajándéka?

– A szüleim. Ők nem voltak olyan vajszívűek, mint nagyi, ami nem is baj. Édesanyáméknak köszönhetően jól nevelt, szorgalmas kislány voltam. Esti mese után fürdés, alvás, másnap kitűnő teljesítmény az iskolában – szigorukért csak köszönet jár. Tartást adott, akárcsak a sport; testnevelés tagozatos suliba jártam. A Vasas színeiben atletizáltam, tornáztam és kézilabdáztam. Emellett versenyszerűen úsztam mindaddig, amíg meg nem untam a faltól-falig közlekedést... Hetedikes koromban elmentem egy néptáncfoglalkozásra – ott fogtak. Egy hét múlva már felléptem az együttessel; akkor szerettem bele először a színpadba.

– Mennyire?

„Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges,
az a szemnek láthatatlan.”
(Antoine de Saint-Exupéry)
– Annyira még nem, hogy színész akarjak lenni. Később, Budapest harmadik legerősebb gimnáziumának elvégzése után kitaláltam, hogy üzletasszonyként fogok dolgozni és szállodaláncolataim lesznek, jelentkeztem is a Vendéglátóipari Főis­ko­lára. Ám első nagy szerelmem otthagyott, és újdonsült barátnőjével megjelent a felvételi napján az iskola kapujában. Teljesen szétestem, csak ültem a matekpéldák fölött, és bámultam a számokat. Sokkolt a csalódás, nem értettem, hogy tehette ezt velem – összecsaptam a feladatlapot és kimenekültem az épületből.

– A közönség hálás annak a fiúnak, elhiheted. Szinte magam előtt látlak, ahogy elrohansz. Talán az egész utca visszhangozta kalapáló szívedet... Vannak művészek, akik "technikásabbak", s vannak akik átitatódnak a szerepeikkel – téged a lobogó, érzékeny természeted okán utóbbiakhoz "sorolnálak".

– Hiszek a reinkarnációban, s úgy gondolom, hogy rengeteg tapasztalat rakódott le bennem, egészen mélyen, előző életeim során. S valóban, akkor érzem magam igazán hitelesnek egy szerepben, ha olyan dolgokat hozhatok a felszínre, amelyeket már valahol, valamikor átéltem; "átégtek rajtam". Elképesztően sok pofont kaptam, s rengeteg öröm ért mostani életemben is, van miből töltekeznem a színpadon. Závodszky Noémiként tehát mindegyik szerepmegformálásomban jelen vagyok. Ugyanakkor megpróbálok az aktuális próbafolyamat alatt belebújni más ember bőrébe, s szerves egységbe forrasztani azt a saját személyiségemmel.

– Vannak szerepálmaid?

– Leszoktam róluk, hála Istennek. Régen előfordult, hogy ha nem kaptam meg egy szerepet, akkor csalódott, féltékeny és néha irigy voltam, de mára teljesen kinőttem ezt. Minden karakter mást ad, s jó, ha egy színésznek "több arca" van. Nincsenek véletlenek, s beláttam, hogy ez a rám talált szerepekre is igaz. A Stuart Máriában Erzsébettől érzelemvezérelt emberként racionalitást tanulok. 2006-ban Szakácsi Sándorral és Juhász Illéssel játszottuk a Jégszirom című színművet a Pelikán Kamaraszínházban. Egy anyát alakítottam benne, aki belebetegedett abba, hogy gyermeke a karjából kicsúszva fulladt vízbe. A darabban Bűbájos (Szakácsi Sándor) hosszas beszélgetések során éri el, hogy Johanna elengedje szorongásait, és továbblépjen. Nem sokkal azelőtt halt meg édesapám egy szerencsétlen balesetben. A próbafolyamat segített feldolgozni a fájdalmamat, s fordítva: saját történetem nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a szerepet minden porcikámmal átérezzem. Sándorról időközben kiderült, hogy rákos. Akkor vettük le a műsorról a darabot, amikor ő elment... Mindabban, amit mi hárman átéltünk, volt valami transzcendens. Ez a történet jellemzi talán legkifejezőbben, mennyire meghatározóak a szerepeim a személyes életemben. Nemcsak a tragikus töltetű darabokra igaz ez. Alapvetően vidám természet vagyok, és a mókából ugyanúgy merítek, mint a traumából – minden megformált karakterrel gazdagabb leszek.
Méhes Mónika


Névjegy

Napvilág: 1968. Budapest

Egyéb időtöltés: ezotéria, futás, bicikli, kirándulás, színház, mozi, utazás (Toscana a nagy kedvenc; előző életemben biztosan Firenzében éltem :)

Díjak:
2000. Pro Theatro Civitatis Albae Regialis-díj
2001. Operett Fesztivál - Fesztiváldíj (Osztrigás Mici)
2002. Főtanácsosi kinevezés
2005. Aranyalma Díj
2006. Vörösmarty-gyűrű
2006. Príma Díj
2006. Balázs Róza-díj


Korábbi szerepek:

Színezüst csehó – Madanne Lagalou
Rákfene – Nővér
Kakukkfészek – Candy Starr
Kakuk Marci – Pattanó Rozi
A női szabó – Yvonne
Tartuffe – Elmira
A hazug
Apa csak egy van

Vörösmarty Színház
Grease – Rizzo
Hair – Jeannie
Oliver! – Mrs. Corney
A néma levente – Carlotta
Bob herceg – Rézi
A makrancos hölgy – Özvegy, Szabó, Kocsmárosné
Hyppolit, a lakáj – Mimi
Különös éjszaka
Hamupipőke – Gyöngyike
A három testőr – Milady Winter
XIV. René – Irina
Körmagyar – Utcalány
Jó estét nyár, jó estét szerelem – gyümölcsárus
Egy hölgy a Maximból – Osztrigás Mici
Holdbéli csónakos – Sólyomistennő
Lóvátett lovagok – Rosaline
Hegedűs a háztetőn – Cejtel
Sirály – Mása
Tokaji aszú – Zsófi
Anconai szerelmesek – Dorina
Nem bánok semmit sem
Acélmagnóliák – Shelby
Hoppárézimi! – Konduktornő
A kőszívű ember fiai – Lánghy Aranka
4 X 100 – Perec
Musical varázs/Együtt a banda
Háry János – II. Udvarhölgy
Kabaré kávéház
A vihar kapujában – feleség
Tündérlaki lányok – Olga
Árva Lázár – Mónár Anna
Szentivánéji álom – Hippolyta/Titánia
Popcorn – Farrah
Operettvarázs
A csodák városa – Helen
Bence királyfi – Anna
Illatszertár – Balázs kisasszony
Jégszirom – Johanna
Viktória – Riquette
Figaro házassága – Almaviva grófné
Malom a pokolban – Károlyiné
Kísértet tangó – fiatal Edit
III. Richárd – Lady Anna
Operettgála
Vőlegény – Mariska
Plazma – Réka, plazmaasszony
Csongor és Tünde – Mirigy
Bolha a fülbe – Lucienne
Koldusopera – Kocsma Jenny
Ábrahám – La Tangolita
Hangok hídján

Most játszottak:

Vörösmarty Színház
Stuart Mária – Erzsébet királynő
A revizor – Anna, a polgármester felesége
Bál a Savoyban – La Tangolita


Filmes és tévés szerepek, munkák:

Família Kft - Vásárló, Bankszakértő
Szomszédok - Antónia
Privát kopó - Szilvia, színésznő
Kisváros - Tivadar barátnője, színésznő
Patika
Szeret-nem szeret - Eladó
Gálvölgyi Show
Art d'Echo - műsorvezető
Konyec