A művészet nem az ördög ügyvédje
 |
Most A fösvényt rendezi, 2014 áprilisában pedig Bulgakov Mester és Margaritáját viszi színre a székesfehérvári Vörösmarty Színházban. Egy éve a színház prózai tagozatvezetője. Hargitai Iván rendezővel beszélgettünk.
Tagozatvezetőként milyen irányelvek alapján működsz? Mi az, amit fontosnak tartasz a társulat életében?
Egy olyan társulatot szeretnénk fölépíteni, amely nívós, modern, európai színházat képvisel. Olyan hagyomány folytatása a cél, amely katarzisát nem a problémák megoldásával, hanem azok bonyolultságának felvetésével éri el. A színház sosem dönthet az emberek életéről, és nem kell feltétlenül iránymutatást adnia. Ha mégis, az legfeljebb arról szól: nagyon könnyen csúszunk abba a hibába, hogy egy-egy mondattal intézünk el helyzeteket, feketén-fehéren látunk viszonylatokat, társadalmi problémákat. A művészet nem az ördög ügyvédje, hogy mindig minden jóban meglássa a rosszat, és fordítva, hanem azt a diskurzust kell folytatnia, amely – talán nem nagyképűség azt mondani – Platón óta jellemző az európai kultúrára. Valójában a jó megoldásokat a színház és a néző közösen találja meg. Hogy ekkora ereje legyen a színháznak, nagyon jó előadásokra, rendezőkre, színészekre van szükség. Ennek felépítése a célunk. Ez egy többéves folyamat, és ez így természetes. Ahogyan a bornak az érése: ha meggyorsítjuk, akkor bor is lesz, de nem olyan jó minőségű. Ahhoz, hogy egymásra találjanak színészek, rendezők, darabok és közönség, idő kell. Meg kell találni a közös hangot, úgy, hogy ne süllyedjünk a kereskedelmi televíziók szórakoztató színvonalára, és ne az elefántcsonttornyunkban építgessük művészetünket.
Ez az elképzelés most kiteljesedhet, elindulhat az egymásra találás, hiszen nemrég indult A fösvény próbafolyamata.
A fösvény szereplőgárdája részben régi, részben új társulati tagokból áll. Többükkel, például Hirtling Istvánnal és Lábodi Ádámmal dolgoztam már, ám Ostorházi Bernadettel, Kerkay Ritával, Andrássy Mátéval és Varga Máriával ez az első közös előadásunk. Nem csak nekem kell őket megszokni, hanem nekik is egymásra kell hangolódniuk, ki kell alakulnia a közös nyelvnek. Egyébként sokat segít a társulatépítésben, ha az ember remekművet rendez. A fösvény alkalmas arra, hogy (vágyunk szerint) egy remek előadást hozzunk létre, és arra is, hogy egy érési folyamat szerves része legyen.
Mi az, ami remekművé teszi A fösvényt?
Két okból szeretem Molièret. Egyrészt mert szellemes és fergeteges vígjátékíró. Másrészt rendkívül személyesen, és izgalmas szituációkban szólaltatja meg a történetet. Ettől egyedi. Szinte monomániás: vígjátéki szemmel írja mindig ugyanazt a történetet, amelynek a középpontjában általában egy, a középkora vége felé járó férfi áll, aki fura viszonyban van a családjával. Árnyaltan ugyan, de saját zaklatott családi és szerelmi élete mindig megjelenik a drámáiban. Gátlástalanul írja meg saját életét, nem csak másokat, önmagát is kigúnyolja. Miközben remekül szórakozunk a fergeteges vígjátéki poénokon és helyzeteken, igazi, átélhető történetet mesél el.
A következő rendezésed A Mester és Margarita lesz. Az előadás műfaját álomképekként határoztad meg. Miért?
Bulgakov nem csak a regényében, hanem színdarabjaiban is szinte áttűnésekkel kezeli a jeleneteket, a realitás és a szürrealitás határán mozog. Őt elsősorban A Mester és Margarita szerzőjeként ismerjük, bár meg kell jegyeznem, hogy ő nem par excellence prózaíró, hanem drámaíró is. A Mester és Margarita izgalmas, személyes, gazdag vízióval bíró, szellemes anyag. És hatalmas. A sok száz oldalas regényt nehéz úgy sűríteni, hogy visszaadja (mint cseppben a tenger) a fantasztikus gondolatfolyamot. De nem is kell. Nem készítünk egy kivonatot a regényből, hanem súlypontozunk, néhol más szerkezetet vagy mesélési sorrendet alkalmazunk. Nem forgatjuk fel a regényt, ám egy színházi előadásnak másak a követelményei. Bizonyos értelemben olyan, mintha egy szimfóniából egyszer csak egy szonátát csinálnánk. A dallam ismerős, a forma más. Úgy gondolom, ez a legendás mű sokakat bevonz. Még azokat is, akik csak hírből ismerik ezt a regényt. Egy szövevényes, izgalmas színházi játékra készülünk.
A fösvény bemutatóját október 26-án tarja a Vörösmarty Színház.
Kádár-Dombi Katalin interjúja megjelent a Pesti Műsor októberi számában