A Kozák András Stúdió avatóünnepsége
Megtartottuk színházunk stúdiójának névadó ünnepségét: a harmadik emeleti előadóterem Kozák András egykori művészeti vezető nevét vette fel.
Kozák András Kossuth- és Jászai Mari-díjas, kiváló és érdemes művész 2000-ben szerződött a Vörösmarty Színházhoz, 2003-ig a színház művészeti vezetője is volt. Mind színházi alakításai, mind filmbeli szerepei emlékezetesek maradnak, több filmben és tévéjátékban szerepelt, köztük olyan klasszikusokban, mint a Sodrásban, a Szegénylegények vagy az Oszlopos Simeon.
A stúdiószínpad névadójaként a Vörösmarty Színház méltóképpen kívánja őrizni emlékét.
A névtábla-leleplezésen részt vett Kozák András özvegye, Drahota Andrea, lánya, Kozák Ágnes, valamint dr. Cser-Palkovics András polgármester, a pályatársak és a színház társulata.
Miért pont Kozák Andrásról neveztük el ezt a stúdiót?
„Meggyőződésem, hogy a színház egy szerves folyamat. Tisztelettel adózom mindazok emlékének, azok munkásságának, akiknek egy időben hozzátapadt a lelke, a szíve ehhez az épülethez. Kozák András ilyen volt” – mondta dr. Szikora János, a Vörösmarty Színház igazgatója.
„Kiről kaphatná nevét a stúdió, ha nem egy olyan korszakos művészről, aki miközben nagyot alkotott az ország és világ különböző pontjain, úgy döntött, hogy ezt a tudást itt, Székesfehérváron nekünk, fehérváriak érdekében kamatoztatja” – emelte ki köszöntőjében dr. Cser-Palkovics András polgármester.
A beszédeket megható pillanat követte. Drahota Andrea lerántotta a leplet a stúdióbejáratról.
A Kozák András Stúdió első bemutatója október 26-án lesz. Hargitai Iván rendezésében, Hirtling Istvánnal a főszerepben „A fösvény, avagy a hazugság iskolája” című előadást láthatja a közönség.
Az ünnepség a színház előcsarnokában folytatódott. A „Kozák András a székesfehérvári színpadon” című fotókiállítást Péterffy Attila címzetes igazgató, Székesfehérvár díszpolgára nyitotta meg.
A Cyrano Cafféban a művész családja, pályatársai – Balázsovits Lajos, Esztergályos Károly, Tordy Géza és Péterffy Attila – elevenítették fel a közös élményeket. A beszélgetést Bényi Ildikó, az MTVA műsorvezetője vezette.
Drahota Andrea: „Nem lehet elmondani, milyen irtózatos csoda volt vele élni. A legjobb barátok is voltunk.”
Kozák Ágnes: „Ő egy nagyon-nagyon komoly példakép volt, nagyon komoly tekintélye volt előttünk. Rendkívül dolgos ember volt a papa. Rengeteget beszélgettek édesanyámmal munkáról, színészetről, mindenről. Azon kívül a hely, ahol ők kiteljesedtek, a kert.”
Tordy Géza: „Ritka tisztességes ember volt. Tisztességes férjként boldog, gyönyörű életet élt és fantasztikusan játszott. Varázslatos, különleges lehetősége volt a magyar színjátszásnak. Fejet akarok hajtani az ő élete és személyisége előtt.”
Esztergályos Károly: „Őrületesen szerencsés volt. Az ő arca olyan volt, hogy gyakorlatilag majdnem mindenféle szerep eljátszására alkalmas volt. Zseniális színész, rettenetesen tudta a technikáját a filmezésnek.”
Balázsovits Lajos: „Akármiben láttam, filmben, televízióban, színházban, soha nem láttam olyannak, hogy azzal az érzéssel távoztam volna a moziból vagy színházból, hogy »Hát, igen, igen, de a Kozák nem volt jó«.”
Péterffy Attila: „Nagyon nagy élmény volt vele együtt dolgozni. Székesfehérváron egy nagy család volt akkor, ma is azt mondják sokan, azért jöttek ide, mert hihetetlenül jó volt együtt lenni.”
Törőcsik Mari így emlékezett rá: [ ► lejátszás]
„Ha még szólhatna hozzánk, talán azt üzenné, amit nem lehet Kosztolányinál szebben mondani: Kissé lehajtani a fejet. De a szívet, azt föl, föl, barátaim.”