Váradi Eszter Sára november végén Los Angelesbe utazott, ahol Edith Piaf-estjével a Dél-Kaliforniai Magyar Színház közönségét is elvarázsolta.
Váradi Eszter Sára és Edith Piaf „kapcsolata” a Vörösmarty Színházban a Nem bánok semmit című produkcióval kezdődött. A művésznő a sors kegyének tartja, hogy több mint tíz éve újra és újra megformálhatja a sanzon királynőjét. Teszi ezt a közönség legnagyobb örömére, nem csoda hát, hogy az előadás híre a tengerentúlra is eljutott.
Régóta szeretett volna eleget tenni az amerikai meghívásnak, de színházi elfoglaltságai miatt eddig nem talált megfelelő időpontot az utazásra. „Talán épp úgy állnak a csillagok, hogy most kell mennem.”,
mondta a színésznő novemberi indulása előtt.
Sok mindentől lett ilyen kerek ez a történet. Las Vegasban minden évben van egy nagy világítástechnikai kiállítás, ahova a férjemnek, aki a Vígszínház világítástervezője, idén is el kellett mennie. Azért mondtam, hogy ezt az utazást a csillagoknak köszönhetem, mert annyira valószínűtlen volt, hogy pont erre az időpontra azt mondják a szervezők, várnak nagyon sok szeretettel és pont a színházból is elmehettem évad közben. A csillagok biztos tudták azt is, hogy miért most kell mennem, az egész út gördülékenyen, szépen sikerült, nagyon jó volt ez a kis koncert.
Hogy fogadták a nézők a Piaf-dalokat?
Várakozáson felül. Egy picit tartottam tőle, hogy vajon fogják-e szeretni. A kinti magyarokat célozta ez a rendezvény, és a Magyarországról érkező vendégművészek általában inkább szórakoztató műfajban utaznak, könnyűzenei vagy operett előadások a megszokottak. Pont ezért én mást csináltam, hogy egy picit valami más legyen. Nagyon jól fogadták. Nem akarok szerénytelen lenni, tényleg nagy siker volt.
Mi a titka Edith Piaf halhatatlanságának?
Ezen sokat gondolkodtam. Már nagyjából tíz éve foglalkozom vele, sokféle közegben, nagyon sok felállásban énekeltem. Volt, hogy egyedül álltam a színpadon, volt egy színdarab, később kétszereplős előadás, koncertváltozat. Akár szabadtéren egy kis kertben éneklem a csillagfényes éjszakában két zenésszel, akár egy kamaraszínházban az életét feldolgozó történetbe ágyazva, valahogy mindig megfogja az embereket. Szerintem azért, mert nagyon őszinte. Egyértelműen fogalmaz meg olyan érzéseket, amik mindenkit érintenek. Hányattatott sorsa ellenére van valami olyan tisztaság a dalaiban, ami mindenkihez eltalál. Tulajdonképpen minden sanzonja egy kis történet. A híres slágerei az egyszerű nép között az utcán játszódnak, olyan, mintha tényleg ott lennénk mi is. Szerintem ez a titka, és természetesen a dallamvilág. Általában a nagy zeneszerzőknek mindig az a titkuk, hogy lesöpörhetetlenek. Olyan melódiákat írnak, amik nem tudnak kimenni az emberek füléből.
 |
Alig tért haza, már várta a Fehérvár Hangja zsűriszéke. Közeleg a Koldus és királyfi című musical ősbemutatója. Szilveszterkor is színpadon lesz, a Bor, mámor, szerelem című előadással zárja az évet. Los Angelesben, a fellépés mellett kikapcsolódásra is volt idő?
Az utazás rövid volt, de mi a férjemmel akárhol megfordulunk, szeretünk felfedezni mindent. Először Las Vegasba mentünk, ahol a kiállítás után végigrohantunk a „felnőttek nagy játszóterén”, aztán Los Angelesben is megnéztünk mindent, amit ennyi idő alatt látni lehetett. Fotózkodtunk a Hollywood feliratnál, a Griffith Observatory kilátóból gyönyörködtünk a Los Angeles-i éjszakai fények nyújtotta csodálatos látványban, voltunk a Universal Stúdióban, elvittek minket Disney Landbe és természetesen a Walk of Fame, a hírességek sétánya sem maradhatott ki.
A színésznőnek vannak még külföldi tervei, New Yorkból is érdeklődtek, de egy biztos: ha a csillagok ismét a tengerentúlra vezetik, lesz még egy útitársa.
Többet a kisfiam nélkül nem megyek sehova – mondta búcsúzóul csillogó szemekkel a boldog anyuka.
- gyt -
