Sitthegyek, deszka- és gerendahalmok, törmelékek kívül és belül: valószínűleg a második világháború pusztítása során nézett ki így a Vörösmarty Színház épülete. Májusban megkezdődött a színházépület bontása.
Nem csodálom, hogy időnként könnyek szöktek kísérőm szemébe, hiszen valóban fájdalmas így látni azt az épületet, ahol életük jelentős részét töltötték a színház munkatársai, a társulat művészei - és ahol kellemes estéket szereztek a fehérvári közönségnek. De mindenkit vigasztaljon az a tudat, hogy másfél év múlva egy vadonatúj, átépített és kibővített épület várja a színházi dolgozókat és a publikumot a 130 esztendővel ezelőtt emelt épületben, amely a maga korában az ország első kőszínházai közé tartozott.
A második világháború után elég későn, csak 1962-ben építették újjá a fehérvári színházat - azóta pedig érdemi rekonstrukciót nem végeztek az épületben, így mára ez maradt az ország kőszínházai közül az egyetlen, amelyet nem újítottak fel. Az elmúlt évtizedekben a műszaki berendezések már annyira elhasználódtak, hogy balesetveszélyessé váltak; ez elavult fény- és a hangtechnika pedig már nem tette lehetővé a mai kor igényeinek megfelelő színvonalú előadásokat.
A város éveken át hiába pályázott céltámogatásért: csak 2003-ban sikerült állami támogatást szerezni az önkormányzati önrész mellé. A mostani, közel 4 milliárdos költségvetéssel megvalósuló átépítés után a jelentősen kibővített épület megőrzi korábbi stílusát, ugyanakkor modern látványelemekkel is gazdagodik, berendezése pedig már megfelel a mai kor követelményeinek.
| (Lőrincz Miklós képriportja) |
 |
 |
 |
| Gyakorlatilag csak a külső falak maradnak meg a régi színházból: az épület belsejében mindent lebontanak és máshogy építenek fel. Az 1962-es újjáépítés idején Spránitz Tibor és Hornicsek László építészek szintén csak a külső falakban őrizték meg az 1870-es évek stílusjegyeit |
 |
 |
 |
| Természetesen a korábbi tetőszerkezetet is új váltja fel. Az épületbe lépve először a ruhatárba mentünk, ahogy az már egy színházban szokás... Ezeket az ablakokat belülről ritkán lehetett látni, hiszen nehéz függönyök takarták őket, és előttük álltak a fogasok |
|
 |
 |
 |
| Az ember tényleg sírva fakad a nézőtér láttán... A kékeszöld faburkolat annak idején jelentős újításnak számított: ez biztosította a nézőtér akusztikáját. Hűlt helye az erkélynek: helyette páholyok lesznek. Kisebb lesz a földszinti nézőtér, ugyanis felszámolják azokat a helyeket, ahonnan nem lehetett rendesen látni a színpadot - hiszen voltak olyan székek, ahonnan csak a színpad fele látszott. Az eddigi 630 helyett csak 470 néző foglalhat helyet az új színházban, ők viszont garantáltan mindent látnak majd |
|
 |
 |
 |
| A vasfüggöny túloldalán is törmelékhegyek állnak... Az új teátrum színpada látványban és színpadtechnikában meglepő újdonságokkal fog előrukkolni. Sajnos, az eredeti tervekből a szűkös költségvetés miatt sok mindent ki kellett húzni: például egy mai színházban a süllyesztőrendszer teljesen természetesen dolog, de a fehérvári színházban mindössze egy darab süllyesztőt tudnak beépíteni a négy süllyesztőhely egyikére. A világítás sem az eredetileg tervezett formában valósul meg: a 24 intelligens lámpa helyett egyelőre csak 10 darab lesz, pedig manapság már a 24 is kevésnek számít... |
|
 |
 |
 |
| A színésztársalgóra sem ismerne rá senki ezen fotók alapján... És mint annyi helyről, innen is különféle „rejtekajtók” nyíltak a műszaki berendezések megközelítésére |
|
 |
 |
| Az eddigi betonlépcsőket márványlépcsők váltják fel, és ugyancsak márványborítást kap az előcsarnok (ugyanazt a márványt, amit a Nemzeti Színházban is használtak). A hátsó traktus lépcsőházai megszűnnek: a szintek között liftek járnak majd |
|
 |
 |
 |
| Az előcsarnok emeleti része, középütt bejárat a semmibe: innen lehetett megközelíteni az egykori erkélyt |
 |
 |
 |
| Az emeleti büfé és ruhatár maradványai. A zsinórpadlás köré tervezett panorámakávézó ugyan nem épül meg, de a földszinten olyan kávézó lesz, amely egész nap várja a közönséget |
|
 |
 |
 |
| A kiállítóterem falának bontása során az újjáépítés idején Áron Nagy Lajos pannója alá „befalazott” napilapok is előkerültek: a munkások ezekkel ékelték ki a művet |
|
 |
 |
 |
| Valószínűleg senki sem ismerne rá az irodákra, köztük az igazgatói irodára ebben az állapotban... Ezekből az irodákból, illetve a hátsó lépcsőházak helyén öltözők lesznek majd: az irodák az új gazdasági épületbe költöznek, ahol műhelyek és raktárak is helyet kapnak (jelenleg a színház nem rendelkezik díszletraktárakkal, díszlet- és jelmezműhelyekkel). A régi épületben épül majd egy stúdiószínpad, és lesz benne balett- és próbaterem is |
|
 |
 |
 |
| Volt valami sajátos bája az alagsori társalgó és büfé mozaikborításának, amelyet Pertilla István készített... Megdöbbentő látvány: légkalapácsos kistraktor a társalgó közepén. Az új színház valamivel mélyebb lesz a mostaninál, ugyanis közműalagutakat alakítanak ki az elektromos-, fűtő- és szellőzőrendszer számára |
|
 |
 |
 |
| Romtúránkat a színpad alatt fejeztük be. A forgószínpad az újjáépítés idején a legkorszerűbbek közé tartozott az országban. Mozgatását hatalmas villanymotor végezte, még hatalmasabb áttételek segítségével. Megépítése óta csak egyszer volt szükség a felújítására. A csiga- és kötélrendszerek segítségével a díszletelemeket mozgatták |
|
