Cseppben a tengert
 |
Április 12-én mutatjuk be a Mester és Margaritát színházunk nagyszínpadán. Bulgakov regényéből készült adaptációt Hargitai Iván viszi színre. A rendezővel beszélgettünk.
 |
A Mester és Margarita összetett, többrétegű regény. Hogyan kezdtél hozzá a megfejtéséhez? A történet valóban többrétegű, de inkább azt mondanám, hogy színes. Ahhoz, hogy ezt az ember jól tudja értelmezni, sokat segít, ha elmerül abban a korban, amikor a regény született, és ismeri a szerző többi írását is. Bulgakov majdhogynem monomániásan, többhelyütt is ugyanazt írta meg, más-más köntösben. Mivel több éven keresztül írta a Mester és Margaritát, rengeteg olyan gondolat kúszott bele, amely Bulgakovot élete derekán foglalkoztatta. A sok mozaikból kristálytisztán kikövetkeztethetőek a metafórák, mögöttes jelentéstartalmak. Azt szeretném, ha tisztán, érthetően mesélnénk el ezt az érdekfeszítő történetet. Mi az, ami számodra a Mester és Margarita lényegét adja? Hogy érzed: az érthetőség ellenére – vagy épp javára – mennyire lesz szubjektív a te olvasatod? Lehet, hogy bizonyos szempontból szubjektív, de megpróbáltam hű maradni a bulgakovi gondolathoz. Hogy számomra mi ennek az esszenciája, arról nem szívesen beszélek. Úgy érzem, a szavak valami nagyon lényegit vesznek el az egész költőiségéből, és eléggé száraznak, filozofikusnak tűnhet, ha beszélni kezdek róla. Márpedig Bulgakov minden írását hallatlan szellemesség és szarkazmus jellemzi. A bonyolult szellemi történetet egy érdek- |
feszítő, rendkívül sokszínű mesébe bugyolálja be. A tréfától a horrorig, a filozófiai beszélgetéstől az értelmiségi drámáig, a kommersz műfajtól a bonyolult lélektanig mindent bejár a Mester és Margaritában. Közben mégis egységes a gondolatiság.
Műfaji meghatározás szerint az előadás „álom két részben”. Miért?
Ez is a többrétegűségre utal. Valójában három szint szólal meg a történetben. Van a csaknem valóságos közeg, a 30-as évek Moszkvája. Ebbe hasít bele egy irracionalista, metafizikus réteg, amely már-már horrorisztikus és megmagyarázhatatlan. A harmadik rétegben a főszereplő Mester regénye ölt testet. Néhány színész több szerepet is eljátszik: egy hiányosságot próbáltam erénnyé kovácsolni. Nyilván nincs hatvan színészünk, aki a szöveges szerepeket életre kelti, de így el tudtam játszani azzal, hogy egy-egy embernek milyen fura alakváltozásai lehetnek.
Gondolom, eléggé elmélyült munkát kívánt a saját olvasat kialakítása. Mennyi időbe tellett, amíg elkészült a Mester és Margarita szövegkönyve?
Négy-öt hónapon keresztül dolgoztam rajta, ám nem csak a rendezői koncepció megálmodása szükségeltetett a Mester és Margarita színreviteléhez. Egy irodalomtudós elmélyültsége is kellett ahhoz, hogy ne egy külső, erőltetett gondolatot vigyek bele a regénybe, hanem megértsem a lényeget. Nyilván nem egyszerű egy regényt színpadra alkalmazni, hiszen ha kiragadom a párbeszédeket, attól még nem lesz színdarab belőle. Egy 500 oldalas regényt kell 70-80 oldalas példányba sűríteni, tehát óhatatlanul kiesnek belőle szövegek, de mégis, mint cseppben a tengert kell megmutatni a teljes mű gondolatiságát. A színház előnye a regénnyel szemben, hogy itt a színészek mozdulatával, tekintetével rengeteg dolgot el tudunk mesélni. Furcsa szövet a dráma. Hiányzik a holdudvara: ez az, amit hozzá kell „rendezni” – így lesz teljes a kép.
Milyen lesz az előadás látványvilága? A többrétegűség valamilyen formában a színpadon is megjelenik?
Erről sem szeretnék túl sokat elárulni előre. A Mester és Margarita egy nagyvárosi történet, annak az összes jó és rossz tulajdonságával együtt. Egy város jó tulajdonsága lehet például, hogy folyamatosan pezseg, élettel telített, sok-sok emberi sorsot és történetet hordoz. Ezzel ellentétben rossz az elszemélytelenedés, a különállás, a nagyképűség, a romantika és a transzcendencia negligálása, cinikus szemlélete. Ezt a nagyvárosiságot kell a díszletnek megidéznie – ami lehet New York, Budapest, Párizs vagy akár Moszkva – az összes jó és rossz tulajdonságával együtt.
A szereposztás már nem titok, így mondhatjuk azt, hogy parádés.
Volt a szereposztásnak olyan része, amelyben kezdettől fogva biztos voltam, és volt, hogy a próbák igazoltak a döntésem helyességéről. László Zsolt játssza Wolandot, Poncius Pilátust Cserhalmi György kelti életre, Törőcsik Franciska Margarita, Egyed Attila pedig a Mester lesz. Az eredeti történet szerint Margarita a 30-as évei elején jár, tehát idősebb, mint Törőcsik Franciska. Adott egy 40-50 közötti értelmiségi férfi, akinek mind az irodalmi, mind a magánélete kusza és zaklatott. Élete válságos delelőjén találkozik egy nálánál 20 évvel fiatalabb lánnyal, aki érthetetlen módon beleszeret, és a szerelmen túl hihetetlen életszeretetet és vitalitást ad neki. Attila és Franciska próbái tökéletesen igazolták, hogy ez egy létező, a szónak a jó értelmében vett átélhető, modern páros, amit oly sokszor látni az életben.
Szereplők: Egyed Attila, Törőcsik Franciska, László Zsolt, Cserhalmi György, Lábodi Ádám, Andrássy Máté, Makranczi Zalán, Kádas József, Sághy Tamás, Kuna Károly, Radnay Csilla, Blaskó Borbála, Krisztik Csaba, Keller János, Kozáry Ferenc, Juhász Illés, Kricsár Kamill, Kerkay Rita, Ostorházi Bernadett valamint a Vörösmarty Színház Tánckara és a Nemes Nagy Ágnes Művészeti Iskola színésznövendékei.
Díszlettervező: Cziegler Balázs. Jelmeztervező: Kárpáti Enikő. Koreográfus: Horváth Csaba. Zenei vezető: Pejtsik Péter. Irodalmi konzultáns: Spiró György. Rendező: Hargitai Iván.
Bemutató: 2014. április 12. Vörösmarty Színház
kdk