Ötletes keretjátékkal fűszerezett La Fontaine-mesefüzérrel indult a Pathália Színkör az idei Weöres Sándor Gyermekszínjátszó Fesztiválon, és a megyei fordulóból továbbjutva most a holnapi, Dombóváron rendezett regionális megmérettetésre készülnek. Madame La Fontaine meséi...
Lassan három éve működik a Pathália Színkör az Öreghegyi Közösségi Házban: 2004 őszén 18 gyereket választottak ki a harminc jelentkezőből, és ma is 17 tagot számlálnak, vagyis az érdeklődés nem csökken a Pathália iránt.
– Sőt, akár huszonöten is lehetnénk, hiszen minden évben sok tehetséges gyerek jelentkezik hozzánk – mondta mosolyogva
Kozáry Ferenc színművész, a színkör vezetője. – De egy ilyen csoport ideális létszáma 15 fő körüli, ennél több embert nehéz lenne a színpadon mozgatni. Az eredeti csapatból 14-en ma is a "társulathoz" tartoznak, vagyis a cserélődés sem jellemző ránk.
– Most a második fesztiválszezonra készül a színkör, de már tavaly is első helyet ért el a csapat Don Quijote kalandjaival a megyei versenyen. – Sajnos, a regionális döntőre időpont-egyeztetési problémák miatt nem juthattunk el, kárpótlásul viszont részt vehettünk a győri fesztiválon, ahol a legjobbak közé kerültünk. Sőt, szerintem nekünk kellett volna nyerni is, ám mivel tavaly Bartók-év volt, és az egyik csoport a Fából faragott királyfiból csinált táncszínházi előadást, ők végeztek az első helyen. A legnagyobb közönségsikert viszont mi arattuk, és számunkra ez a legfontosabb.
– Nehéz lehet megfelelni a kettős elvárásnak: miközben a színkör közönsége egész estés előadásokat szeretne látni, a fesztiválokon legfeljebb fél óra lehet egy-egy produkció. Hogy sikerült harminc percre összehúzni a búsképű lovag kétfelvonásos kalandjait? – Kihagytunk pár olyan epizódot, amelyek nélkül még érthető és kerek maradt a történet - de ez persze azzal járt, hogy a fesztivál közönsége látványos jelenetekről maradt le. Ugyanilyen problémánk lesz jövőre is, hiszen már elkezdtük próbálni Verne Kétévi vakációját, ami szintén nem félórás produkció lesz...
– Vasárnap a dombóvári fesztivál közönsége a La Fontaine-mesefüzért láthatja a Pathália társulatától. Hány mese fér bele ebbe a bizonyos harminc percbe?
– A keretjátékon kívül hat meséből és egy dalból áll a produkció. A díszletigény minimális, még a Don Quijote-darabnál is kisebb, pedig abban is csak jelzésszerű díszletek vannak. Ebből egyébként tőkét kovácsoltunk: az előadás eleje arról szól, hogy nem érkezett meg Párizsból a színtársulat és a díszlet, ezért mi, akik itt vagyunk, a konyhában dolgozó Madame La Fontaine remek meséivel szórakoztatjuk a közönséget a trónörökös születésnapja alkalmából rendezett ünnepségen.
– Drága dolog részt venni egy-egy fesztiválon? – Szállást és ellátást kapunk a szervezőktől, az utazás viszont önköltséges.
– A rendezőnek nem lehet könnyű dolga, amikor darabot választ, hiszen sokszereplősnek kell lennie, hogy mindenki színpadra kerüljön... A következő bemutató, a Kétévi vakáció is sok remek szerepet kínál.
 |
– Az eredeti történetet átírtam kissé, hiszen abban egy fiúiskola tanulói vetődnek partra, a mi társulatunk fele viszont lány. Ez egyébként egészen különleges dolog: a színjátszó körökre egyáltalán nem jellemző, hogy meg tudják tartani a kamasz fiúkat. Ebben a korban a fiúk már szégyenlősek, nem szívesen állnak ki közönség elé, más dolgok kezdik őket érdekelni. Nálunk viszont az összes fiú nagykamasz, a legfiatalabb, Gasparik Ádám is már hatodikos (ő viszont "vérprofi", hiszen a Vörösmarty Színházban félszázszor játszotta a Bence királyfi címszerepét). Nagyszerű mag alakult ki a most már 15-16 éves fiúkból, és ez vonzó is minden gyerek számára: az újonnan érkező 11-12 éves gyerekek látják maguk előtt a perspektívát. Ráadásul ebben a korban már előjön a nemiség is: jóképű fiúk, csinos lányok vannak a csapatban; intelligensek, oldottak, viccesek – mindenki szeret ilyen társaságban lenni. Az is csodálatos ebben a színkörben, hogy szinte mindenki minden szerepet tud. Nemrég volt olyan előadásunk, amelyre négy gyerek nem tudott eljönni, de a többiek simán átvették a szerepeket, ami még profi társulatban is ritkán fordul elő. Ez a lelkesedés egyrészt nagyon jó érzés számomra, másrészt biztonságot is akad, hogy hiányzás miatt nem kell lemondanunk egyetlen előadást sem.
– Mikor lesz a Kétévi vakáció premierje?
– Az a szokás alakult ki nálunk, hogy tavasszal rukkolunk elő az új bemutatókkal. Nem csak darabokról szól az életünk: verseket, énekeket, mozgást tanulunk, helyzetgyakorlatokkal foglalkozunk. Rajtam kívül Láposi Réka és Vári János drámapedagógusok, Szakál Attila koreográfus és Cserta Gábor táncos, a Vörösmarty Színház tagjai foglalkoznak a gyerekekkel.
– A színkör nyári tábora is már hagyománnyá vált: idén hol ver tanyát a csapat? – Négy napot töltünk majd el együtt Gárdonyban. Mindig olyan helyre megyünk, ahol nagy tér áll rendelkezésünkre: itt is lesz olyan termünk, ahol rossz idő esetén is próbálhatunk. Visszük magunkkal a szövegkönyveket, a jelmezeket és a díszleteket – a Kétévi vakációhoz kivételesen nagyobb díszlet készül, mint az eddigi produkciókhoz. Hajóorr, kormánykerék, mentőcsónakok és minden, ami egy látványos produkcióhoz szükséges.
– Vannak olyan gyerekek a csoportban, akik majdan színészek szeretnének lenni? – Jelenleg négy gyerekünk játszik a Vörösmarty Színház produkcióban, közülük eddig csak egy, Gasparik Ádám mondta egyértelműen, hogy színésznek készül. Szabó Eszter a Megyei Diáknapok gáláján nagy sikerrel szerepelt Molnár Ferenc Liliomjának egy részletével, de én több gyerekben is látok lehetőséget. Ez igazából akkor fog körvonalazódni bennük, amikor elérik a 17-18 éves kort, és tudatosul bennük, hogy tényleg van tehetségük ehhez a pályához.
