Felvételivel kapcsolja össze az új évad első próbáját az Öreghegyi és Felsővárosi Közösségi Ház Pathália Színköre: a sikeres színkör ebben az évben is várja a színjátszás iránt érdeklődő 10-13 éves fehérvári gyerekek jelentkezését.

Kattintson a képre a nagyításhoz
A fiatal színészpalánták 2004 óta tanulhatnak színészmesterséget, helyzetgyakorlatokat, mozgást, verseket és énekeket az Öreghegyi Közösségi Ház színkörében, amely a Vörösmarty Színház támogatásával működik. A színkör tanárai a fehérvári teátrum tagjai: Vári János és Láposi Réka drámapedagógusok drámajátékokat és drámatörténetet tanítanak, Cserta Gábor táncot és színpadi mozgást oktat, "minden mást" a csoport vezetője, Kozáry Ferenc színművész plántál a gyerekekbe.

– A most kezdődő negyedik évadunk foglalkozásai is hasonlóképpen zajlanak majd, mint a korábbiak: a tanulás mellett folyamatosan készülünk a következő bemutatónkra is – kezdte a Pathália új évadjának bemutatását Kozáry Ferenc. – Általában tavasszal, farsang táján szoktunk premiert tartani: ebben az évadban Verne Kétévi vakációját visszük színre.

– Az új gyerekekkel új csoport indul, vagy a "társulat" régi tagjaival tanulnak majd együtt?

– Ez elsősorban attól függ, hányan jelentkeznek majd, és közülük mennyien felelnek meg az elvárásoknak. Szeptember 13-án lesz a felvételi, amire várjuk őket – nem kell különösebben készülniük: verset, mondókát, dalokat vagy mesét kérünk tőlük, és ha látjuk, hogy a gyerek jól érzi magát a színpadon, akkor felvesszük. Ha sok tehetséget találunk, esetleg érdemes új csoportot indítani a régi mellett. Tapasztalatunk szerint a régi, jelenleg 17 fős csapatból nem sokan morzsolódnak le, hiszen nagyszerű mag alakult ki a most már 14-16 éves fiatalokból, és jól érzik magukat együtt.

– A közönség továbbra is láthatja az előző évad nagy sikerét, a Madame La Fontaine meséit?

– Természetesen, az új bemutatóig ezt többször is játszani fogjuk: mindig kapunk meghívásokat iskoláktól, művelődési intézményektől. Legutóbb a már hagyományosnak tekinthető nyári táborunkban, az agárdi Pákász Tanyán arattunk vele nagy sikert, bár ott nem is terveztük előadni. Történt azonban, hogy a négynapos tábor első éjszakáján a mi nagykamaszaink kissé kirúgtak a hámból, és ezzel zavarták a szintén ugyanott táborozó kisiskolások éjszakai nyugalmát. Nagyon ideges lettem a történtektől, és azt mondtam, hogy ezt nem tudjuk másként jóvátenni, csak ha tartunk számukra egy előadást. Semmilyen kellékünk és jelmezünk nem volt, de a gyerekek hamar feltalálták magukat, és abroszokból, konyharuhákból, edényekből, napozóágyakból improvizáltak kellékeket a La Fontaine-hez. Aztán pedig "helyből, nekifutás nélkül" olyan remek előadást rögtönöztek ezek a kis gazemberek, hogy arra nem is találok szavakat. A táborban egyébként már az új produkciót, a Verne-adaptációt próbáltuk: a szöveg nagy része már a gyerekek "szájában van", a díszleteket is megrendeltük a darabhoz, jelenleg az apró kellékeket (régi lámpásokat, kötélcsigát, vastag kötelet, hálót, függőágyat stb.) gyűjtjük össze.

– A színkör sikeresen szerepelt a XVI. Weöres Sándor Gyermekszínjátszó Fesztiválon, és a területi döntőket megnyerve eljutott az országos gálára is. Ebben az évben is indul a csapat a fesztiválon?

– Idén valószínűleg kihagyjuk, ugyanis ez a produkció nem "fesztiválképes", sem a hossza, sem a megvalósítás módja miatt. Ez az előadás arra lesz példa, hogy sokkal nagyobb szünetekkel, gondolatokkal is lehet játszani, mint amit a gyerekszínjátszástól megszoktunk. Komolyan, "felnőttesen" fognak játszani a gyerekek; igazi, mély gondolatokat fognak megszülni a színpadon.

– Verne története elég hosszú időszakot fog át, és a hajótörött gyerekek rengeteg kalandon esnek át a lakatlan szigeten. Mennyi került át ebből a darabba?

– A mi történetünk egy év alatt játszódik (így a címe sem Kétévi vakáció lesz), de a kalandok jó részét megvalósítjuk. Nálunk természetesen nem egy fiúiskola növendékei szenvednek hajótörést, hiszen lányok is vannak a csapatunkban – de bővebb részleteket nem árulnék el, hadd legyen ez meglepetés a nézőknek.
L. M.
Megosztom