Ma este tartotta évadnyitó társulati ülését a Vörösmarty Színház, jövő héten pedig a Zenei Világnap ünnepi koncertjével, két marosvásárhelyi vendégjátékkal és az Aida című musicallel a közönség számára is megkezdődik a színházi évad.
"Különlegesen jól sikerült az idei nyár" - kezdte
Szurdi Miklós igazgató az évadzáró óta eltelt idő eseményeinek összefoglalását. Most először tervezték a nyári színház premierjét a kőszínházba - főként azért, mert az elmúlt években a szeszélyes nyári időjárás sorozatosan tönkretette az előadásokat, szétverte a díszleteket. És azért is, mert célszerűnek tűnt kihasználni az új színház légkondicionált nézőterét, és a szabadtéri színpadnál több technikai lehetőséget nyújtó színpadát a
Vőlegény című komédia bemutatására. Szurdi Miklós szerint a
Székely fonó a várakozásnál jobban teljesített, de a nyár igazán nagy dobása az
Aida bemutatója volt: a sok befektetett munkát nagy siker koronázta.
A sikerek mellett a színházi élet árnyoldaláról is beszélt a direktor: mint mondotta, húsz éve késik a színházi törvény megalkotása, enélkül viszont a színházi munka nehezen egyeztethető össze a Munka Törvénykönyvével, emiatt az előző évadban munkaügyi bírságot is kivetettek az intézményre túlfoglalkoztatás miatt. Ezért ettől az évadtól kezdve "tömbösítve" játszik a színház, vagyis "zsinórban" tucatnyi előadás látható egy-egy produkcióból, hogy a műszaknak kevesebbszer kelljen díszletet építeni és bontani.
A társulatban történt néhány változás: mint ismeretes, viharos körülmények között elhagyta a társulatot Gesztesi Károly, leszerződött viszont Incze Ildikó, új vendégként pedig Baranyi László látható, aki az
Aida fáraóját alakítja. A tánckarhoz Lőrincz Anita személyében új táncos szerződött Fister Andrea helyére.
Az idei évadra is öt bérletes nagyszínházi bemutatót hirdetett meg a fehérvári teátrum, ezek mellett pedig több kamaradarabot is színre visznek majd a Pelikán Kamaraszínházban és a stúdiószínpadon. Az évad legnagyobb "durranása" kétségtelenül az Aida hazai ősbemutatója, amely a nyáron előbb a Margitszigeten, majd Fehérvárott aratott osztatlan sikert: a szűnni nem akaró, álló vastaps és az októberi előadásokra órák alatt elkapkodott jegyek azt jelzik, hogy a produkció megfogta a nézőket.
 Már a nyáron nagy siker volt |
– Számítottatok az óriási sikerre? – Már a próbák során is éreztük, hogy nagy dolog van születőben – válaszolta
Szurdi Miklós színidirektor, a darab egyik rendezője az évadnyitó előtt. – Ez arra sarkallt minket, hogy még a szokásosnál is több munkát fektessünk a produkcióba: három hónapon át készültünk a bemutatóra. Ekkora közönségsikerre persze nehéz számítani: harmincnégy éve rendezek színházat, voltak nagyon nagy sikereim, de ekkorára nem emlékszem. Azt mondják, akik lemérték, hogy 28 percig tartott az álló taps a fehérvári premieren, ami már egy újabb felvonásnak számít. Ha hasonlót nem is, de másfajta sikereket azért a többi nagyszínházi bemutatótól is várunk: a
Vőlegény a nyáron már bizonyított, de nagyon szeretnivaló például a
Bolha a fülbe című bohózat, izgalmas vállalkozásnak ígérkezik Brecht
Koldusoperája – és nem győzöm mondani, hogy Turgenyev
Egy hónap falun című színművébe szerelmes vagyok. Ritkán találni ennyire szép darabot, aminek ilyen finom humora van, miközben arról szól, hogy hogyan megyünk el az életünk mellett mindannyian. Egészen ritka gyöngyszemnek tartom.
– Mi marad műsoron az előző évadokról?
 A táncjátékot tavasszal mutatta be a teátrum |
– A nagyszínházban a
Viktória, a
Diótörő, a
Kísértet tangó, az
Andersen – és természetesen az
Együtt a banda című musicalest, valamint a nyáron bemutatott újdonságunk, az
Operettgála. Novembertől minden hónapban jön az ExperiDance, minden alkalommal más produkcióval: a nyáron már játszott
Nagyidai cigányok mellett három másik táncjátékkal, ötödikként pedig egy kifejezetten a mi színházunk számára készített összeállítással rukkolnak elő. A stúdiószínpadon továbbra is lesz
Három koporsó, a Pelikánban is tovább megy a
Marvin szobája és a
Száz év magány – és még gondolkodunk azon, hogy esetleg a
Vaknyugat is, hiszen az még nem futotta ki magát: a tavaszi néhány előadást csak kevesen láthatták.
– Lesznek új kamaradarabok is?
 Az Operettgála azonnal meghódította a nézőket |
– Sok kamaraszínházi bemutatót terveztünk erre az évadra – mert olcsó, mert igény van rá, mert szereti a közönség. És persze azért is, mert ott különleges "csemegéket" is tudunk kínálni. Valló Péter már el is kezdte próbálni Garaczi László
Plazmáját, ami amellett, hogy nagyon mai, nagyon élő és nagyon kemény darab, még zenés is. Végig rap-dalok és táncok fűszerezik, szinte kis kamaramusical kerekedik ki belőle, ami egyben a musical paródiája is lesz. A
Jóccakát, anya című színmű, amelyet Lendvai Zoltán rendezésében új tagunk, Incze Ildikó Zsurzs Katival fog játszani, szívbemarkolóan szép történet egy öngyilkosságra készülő lányról és anyjáról. Csiszár Imre szintén egy kortárs szerző, David Gieselmann
Kolpert úr című morbid, bolond, vad és őrült humorú abszurdját viszi színre. Nagyon örülök, hogy a fiatal generáció egyik legtehetségesebb rendezőjét, Béres Attilát sikerült megnyernünk Füst Milán
Lázadó című tragikomédiájához, amiről nem is mondanék bővebbet, talán csak annyit: Füst Milán.
Zsuzsika hangja címmel lesz új interaktív gyerekdarabunk is: Zsurzs Kati írja és rendezi, ahogy ezt már megszokhatták a nézők. Ráadásként még egy bemutató a stúdióban: a
Julie kisasszony, amely a tavalyi
A bárónő és a komornához hasonlóan színészeink saját kezdeményezése – a darabot Madák Zsuzsanna, Deáky Szandra és Gulyás Hermann Sándor játssza. A szenvedélyes és forró történet Strindberg világhírű, sokáig betiltott művének átirata: Patrick Marber, akinek a nevét méltán híressé vált
Closer című darab és film írójaként ismerhetjük, a II. világháború utáni Angliába helyezte át a történetet. Három olyan kamaradarabot is meghívtunk, amelyek nem a mi produkcióink, de színészeink játszanak benne: a Pelikánban a
Sóska, sültkrumpli látható Juhász Illés főszereplésével, a stúdióban pedig a
Szeretők Incze Ildikóval, a
Vagina monológok pedig
Xantus Barbara főszereplésével.
 A Vőlegény parádés szereposztásban látható |
– Az idei évad egész különlegesen indul: a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház két produkcióját láthatja a közönség október másodikán. – A marosvásárhelyi színház híresen jó színház, és amikor megtudtam, hogy Budapesten vendégszerepelnek, azonnal lecsaptam rájuk, hiszen ez remek lehetőség mindenkinek: mi olcsón jutunk hozzá az előadásokhoz, ők két helyen léphetnek fel, a közönségünk pedig két izgalmas előadást kap attól a társulattól, amely a Kisvárdán rendezett Határon Túli Magyar Színházak Fesztiválján négy díjat is elnyert.
– Említetted, hogy van egy új tag a társulatban: Incze Ildikó, aki októberben a Szeretők című monodrámát játssza. Rajta kívül találkozhatunk még új arcokkal? – Régóta hiányzik a társulatból egy ötven körüli, szép színésznő, és ezt Incze Ildikó személyében találtuk meg. Több színészt nem tudunk szerződtetni, és újabb vendégeket sem hívunk: igyekszünk társulaton belül kiosztani a szerepeket.
– Utolsó évadodat kezdted meg ebben az igazgatói ciklusban, és ismét pályázol erre a posztra. Mi szerepel a pályázatodban?
 A Három koporsó is műsoron marad |
– Az eddigi munka folytatása, ezzel a társulattal. Meg lehet nézni a négy évvel ezelőtt beadott pályázatomat: sikerült megvalósítanunk azt, amit célul tűztünk ki magunk elé. Azt, hogy minden műfajt jó színvonalon, jó rendezőkkel, jó színészekkel, jó csapattal vigyünk színre egyre nagyobb közönség előtt. Úgy érzem, rajta vagyunk egy úton, amin érdemes továbbmenni: munkánkat a szakma és a közönség egyaránt elismeri. Nagyon nagy dolog, hogy mint a Heti Világgazdaságban nemrég megjelent összeállításból is kitűnt, a színházak folyamatosan csökkenő látogatottsága mellett mi növekedést produkáltunk: a 47 összehasonlított színház között nézőszámban a 15. helyen állunk, az egy előadásra jutó nézettségben pedig az előkelő 6. helyet értük el. Bérleteseink létszáma évről évre nő: tavaly már több mint kilencezren vásároltak bérletet, és idén várhatóan a tízezres számot is átlépjük. Ha valaki azt várja, hogy a pályázatomban lesz valami gazdasági csoda, például, hogy miként lehet fele ennyi pénzből színházat csinálni, az csalódni fog: mindig is azt fogom gondolni, hogy a színház fő feladata az, hogy a fiataloknak alternatívát jelentsen. Őket viszont annyi vizuális benyomás éri a világban, hogy ha a színház nem teremt látványt, nem teremti meg a gazdag, igényes kiállítású dolgokat, akkor a színház nem lesz alternatíva, és nem jönnek be a fiatalok.
Már a nyáron nagy siker volt
A táncjátékot tavasszal mutatta be a teátrum
Az Operettgála azonnal meghódította a nézőket
A Vőlegény parádés szereposztásban látható
A Három koporsó is műsoron marad