Volt egyszer egy Anconai

Különleges produkciót mutatott be négy színművész március 17-én a teátrum kávézójában: az ARTéria Egyesület szervezésében hangjátékként adták elő az Anconai szerelmesek című zenés darab „tömörített” változatát.

Závodszky Noémi, Bodnár Vivien

A hetvenes évek Anconájában él egy eladósorba került leánygyermekét egyedül nevelő, a szerelem örömeit igen kedvelő atya könnyűvérű szobalányával, egyik szomszédjában egy magányos panziósnővel, másik szomszédjában egy gyér vendéglátóipari szenvedéllyel megáldott kávézótulajjal. Ebbe a társaságba csöppen be egy ifjú milliomos, aki élete nagy szerelmének elvesztését próbálja egyre masszívabb alkoholadagokba fojtani, beállít egy fiatal dadogós muzsikus, a panzióban pedig szobát vesz ki egy debreceni leány, aki születendő gyermekének olasz nemzőapját próbálja fellelni a városkában. Minden együtt van tehát egy klasszikus, tévedéseken és félreértéseken alapuló, a hatvanas-hetvenes évek legendás olasz életérzésével átszőtt, és természetesen olasz slágerekkel fűszerezett vígjátékhoz, amely a teátrum egyik sikerdarabja volt: a harmincegy előadást több mint tizennyolcezer néző látta, és csak azért kellett levenni a műsorról, mert 2003 őszén új zenés darabok váltották fel.

Keller János, Závodszky Noémi

– Nagyon-nagy kedvencük volt a darab: ritka az olyan előadás, amelyet minden egyes szereplő imád – emlékezett vissza Závodszky Noémi, aki az eredeti darabban a szobalányt alakította. – Nagyon szomorúak voltunk, amikor el kellett búcsúzni az előadástól, így most örömmel vettük elő ismét. Az ARTéria Egyesület elnöke, Éliás Csaba keresett meg minket azzal az ötlettel, hogy ezt az emlékezetes sikert hozzuk vissza egy kávéházi előadás formájában. Sokat gondolkodtunk azon Kovács Zoltánnal, hogy a Café Premier szűk terében, négy színésszel hogyan lehet megoldani ezt a feladatot – végül arra jutottunk, hogy „rádiójátékként” adjuk elő. Semmiképpen sem akartuk azt, hogy csak a dalokat énekeljük el: szerettük volna a történetet is felidézni, ehhez pedig ez a forma a legalkalmasabb.

Kovács Zoltán, Keller János

– Vagyis a négy színész az összes szereplő bőrébe belebújik?

– Igen: úgy írtam át a szövegkönyvet, hogy négyen (Bodnár Viviennel, Keller Jánossal és a már említett Kovács Zoltánnal) hangban elő tudjuk adni a darabot, és természetesen sok sláger is elhangzik az előadásban. Bár hangjátékként hirdettük meg a produkciót, azért jelzésszerű kellékekkel tesszük követhetővé, melyikünk éppen kinek a bőrébe bújik.

– Gondolom, a próbák legalább olyan jó hangulatban folytak, mint amilyenre a "hangjáték" sikeredett, amit végignevetett a közönség.

Kovács Zoltán, Bodnár Vivien

– Rengeteget nevettünk mi magunk is: a darab poénjai olyanok, hogy felolvasva is viccesek.

– A közönség csak egyszer láthatta a produkciót?

– A felkérés csak erre egy az alkalomra szól, de bízunk benne, hogy sikeres lesz az előadás, és többször is közönség elé vihetjük.

L. M.


Tomao Nicomaco gazdag anconai polgár megismerkedik Luigi del Soro dadogós vándormuzsikussal, és megbízza, tanítsa zenélni a szintén kissé dadogó lányát, Luciát. A fiatalok első látásra egymásba szeretnek

Agnese, a panzió tulajdonosa és Dorina, Tomao házvezetőnője feleleveníti a régi emlékeket: Agnese Tomao régi szeretője volt, Dorina pedig mostanság melegíti Tomao ágyát...

Betoppan az anconai terecskére Lucrezio, a fiatal milliomos, aki – miközben lelkesen döntögeti magába a tömény szeszeket – elsírja bánatát Tomaónak: hosszú távolléte alatt meghalt a kedvese, Drusilla, akit Rómában ismert meg. Tomao azonnal új terveket sző: bár lányát a szomszédos cukrásznak, Giovanninak ígérte, úgy véli, jobb lesz egy gazdag vőlegény. Lucreziót ezért a házába fogadja, mit sem tudva arról, hogy a lánya közben halálosan szerelmes Luigiba

Viktória, a debreceni lány születendő gyermeke apját jött megkeresni Anconába. Tomao szerelmes a lányba, és mindent elkövet, hogy bejusson Viktória ágyába, de a lány Tomao minden ajándékát, bókját félreérti. Aztán örömmel fedezi fel Giovanniban azt a fiút, aki egy "kispolszkiban" a magávé tette...

A cukrász már korántsem örül ennyire, hiszen, ha kiderül, hogy Viktória az ő gyermekét hordja a szíve alatt, kútba esnek tervei: Lucia hozományából étteremmé szerette volna bővíteni a kis cukrászdát. Agnese mindent hallott, és megzsarolja Giovannit: nem árulja el Tomaónak az igazságot, ha az éttermet közösen működtetik, az ő panziójában

Kiderül, hogy Tomao már nem Giovannihoz, hanem Lucrezióhoz akarja adni a lányát, aki Luigiba szerelmes. Agnese és Dorina azt tanácsolja Luciának, hogy tettesse magát bolondnak, hiszen egy bolond lány nyilván nem kell az ifjú milliomosnak. A terv beválik: Lucrezio azonnal lemond Lucia kezéről, amint meglátja, hogy az képzeletbeli baromfiakat etet

Négy év távollét után hazatér Anconába Giovanni húga, Drusilla. Giovanni ravasz tervet eszel ki: csuhába öltözteti a lányt, és messziről jött szent barátként mutatja be szomszédainak. A "szent" emlékezteti Tomaót arra, hogy az ígéreteket be kell tartani, és ha már egyszer Giovanninak ígérte Lucia kezét, adja is hozzá. Közben Drusilla megdöbbenve fedezi fel a társaságban szerelmét, Lucreziót, aki viszont nem ismeri fel őt az álruhában

Aztán szép lassan minden rejtély tisztázódik: kiderül, hogy Lucrezio Luigi öccse, és a milliókat valójában Luigi örökölte. Így már Tomao sem áll a fiatalok boldogságának útjába... Drusilla is leveti az álruhát, és boldogan omlik Lucrezio karjaiba. Közben persze kiderül, hogy Viktória Giovannitól vár gyermeket

Amidőn már azt hinnénk, hogy nem jöhet újabb meglepetés, Viktória örömmel beszél arról, hogy mennyire boldog – és milyen boldog lesz majd a sokat emlegetett mamája is, aki egyedül nevelte fel őt... A mama fényképét a nyakában hordott medálban tartja, és amikor Tomao meglátja a képet, elájul: a mama nem más, mint az ő egyik szerelme, Zsuzsanna, és Viktória a saját lánya... Így aztán belenyugszik abba, hogy Giovanni feleségül vegye

Megosztom