Magyar hangja: Mahó Andi
Tágra nyílt szemek, csupa báj, mosoly, zavarba ejtő közvetlenség. Fogadni mernék, hogy egy kis faluban nőtt fel, és a patakparton hasalva bújta Petőfit. De nem. Gyermekévek: Csepel, máig meghatározó költő: Ady.
– Nehezen hihető el önről, hogy rosszcsont kislány volt.
– Édesanyám emlékszik rám így. A rosszaságom leginkább örök nyughatatlanságomban mutatkozott meg, ami máig megmaradt egyébként. Ha netán akad egy kis szabadidőm, akkor sem pihenek igazán, mindig csinálnom kell valamit.
– Jó, ha a túlfűtöttség a művész sajátja, de hogyan vezette le ezt gyermekként?
– Szavalóversenyekre jártam, és szinte minden iskolai ünnepségen szerepeltem.
– Kinek a verseit szavalta szívesen?
– Nagyon szerettem Weöres Sándor írásait, mert játékosak, könnyű őket megtanulni. A kedvencem mégis Ady Köszönöm, köszönöm, köszönöm című verse volt, amivel többször értem el első helyezést. Az ő költészete magával ragadott mindig.
– A búskomorság végképp nem illik ahhoz a naivához, amit legtöbbször önre osztanak. E mosolygós, finom jelenségnek ennyire szélsők a határértékei?
– Igen, azok, ami jól is jön a színpadon. A Bál a Savoyban című operettben mindkét arcomat meg tudom mutatni. Az érzelmes, lírai dalok könnyen mennek nekem, de a darabban vannak olyanok is, amelyeken átüt a harmincas évek dzsesszes zenei világa – öröm azokat énekelni. Lenyűgöz az Ábrahám Pál-féle „fűszerezés”: ritka dolog, hogy a szerző a primadonnát humoros jelenetekben engedje játszani.
– Az operaház fantomja mégis mindent visz?
– Imádom. Szerintem zseniális darab. Klasszikus éneket tanultam valamikor, amihez mindig jólesik visszanyúlni.
– Prózában vállalja a könnyedebb műfajt is. Egy tinisorozatban hallhatjuk egy kamaszlány magyar hangjaként.
– Szinkronszínészként kezdtem a pályám – egészen más adottságokat igényel, mint a színházi munka. Nem kapjuk meg előre a szövegkönyvet, a reakcióidő rövid, penge agy kell és pörgő nyelv ahhoz, hogy követni tudjuk a szereplők megszólalásait. A sorozat, amelyhez a hangom adom, nem durva és nem bugyuta. Hősei sellővé változnak, ha víz éri őket, s ebből rengeteg bonyodalmuk származik. Kedves, bohó, szerethető történet. Különben énekelhetek én akármit, a gyerekek között ezzel aratok igazán nagy sikert. A musicalgálán jöttömre így súgtak össze: „Odanézzetek, itt a Clio!” – nekik ő a Mahó Andi.
– Több társulatban dolgozott már. Milyen lelkülettel lépi át a fehérvári teátrum küszöbét?
– A fővárosi színházak lassan „nagyüzembe” mennek át, ezért is szeretek vidéken játszani. A Vörösmarty Színházban családias a légkör, aminek azért örülök, mert szívesen barátkozom, szeretek beszélgetni. A Savoy próbaidőszakát határozottan élveztem – a munkatempó feszített volt ugyan, a kollégák közt mégsem volt feszültség.
 Mahó Andi |
– Édesanyám emlékszik rám így. A rosszaságom leginkább örök nyughatatlanságomban mutatkozott meg, ami máig megmaradt egyébként. Ha netán akad egy kis szabadidőm, akkor sem pihenek igazán, mindig csinálnom kell valamit.
– Jó, ha a túlfűtöttség a művész sajátja, de hogyan vezette le ezt gyermekként?
– Szavalóversenyekre jártam, és szinte minden iskolai ünnepségen szerepeltem.
– Kinek a verseit szavalta szívesen?
– Nagyon szerettem Weöres Sándor írásait, mert játékosak, könnyű őket megtanulni. A kedvencem mégis Ady Köszönöm, köszönöm, köszönöm című verse volt, amivel többször értem el első helyezést. Az ő költészete magával ragadott mindig.
|
– Igen, azok, ami jól is jön a színpadon. A Bál a Savoyban című operettben mindkét arcomat meg tudom mutatni. Az érzelmes, lírai dalok könnyen mennek nekem, de a darabban vannak olyanok is, amelyeken átüt a harmincas évek dzsesszes zenei világa – öröm azokat énekelni. Lenyűgöz az Ábrahám Pál-féle „fűszerezés”: ritka dolog, hogy a szerző a primadonnát humoros jelenetekben engedje játszani.
– Az operaház fantomja mégis mindent visz?
– Imádom. Szerintem zseniális darab. Klasszikus éneket tanultam valamikor, amihez mindig jólesik visszanyúlni.
– Prózában vállalja a könnyedebb műfajt is. Egy tinisorozatban hallhatjuk egy kamaszlány magyar hangjaként.
– Szinkronszínészként kezdtem a pályám – egészen más adottságokat igényel, mint a színházi munka. Nem kapjuk meg előre a szövegkönyvet, a reakcióidő rövid, penge agy kell és pörgő nyelv ahhoz, hogy követni tudjuk a szereplők megszólalásait. A sorozat, amelyhez a hangom adom, nem durva és nem bugyuta. Hősei sellővé változnak, ha víz éri őket, s ebből rengeteg bonyodalmuk származik. Kedves, bohó, szerethető történet. Különben énekelhetek én akármit, a gyerekek között ezzel aratok igazán nagy sikert. A musicalgálán jöttömre így súgtak össze: „Odanézzetek, itt a Clio!” – nekik ő a Mahó Andi.
– Több társulatban dolgozott már. Milyen lelkülettel lépi át a fehérvári teátrum küszöbét?
– A fővárosi színházak lassan „nagyüzembe” mennek át, ezért is szeretek vidéken játszani. A Vörösmarty Színházban családias a légkör, aminek azért örülök, mert szívesen barátkozom, szeretek beszélgetni. A Savoy próbaidőszakát határozottan élveztem – a munkatempó feszített volt ugyan, a kollégák közt mégsem volt feszültség.
| Méhes Mónika Fotó: Borbély Béla |
|