Fontos dolog ezen a pályán a hitet megerősíteni – mondja Keller János. Miben? Magadban? A Jóistenben? – kérdem. Mindebben, és a családomban is.

Keller János - kattintson rá a nagyításhoz Keller János
– 10 évesen játszottad első szereped az Yvonne Bourgund hercegnőjében. Nem voltál kissé megilletődve attól, hogy fölnőttekkel állsz egy színpadon?

– Nem, mert akkor már hét éve töltöttem köztük a mindennapjaimat. Hároméves voltam, amikor édesanyámék gondnoki állást kaptak a Veszprémi Petőfi Színháznál. A színészházban laktunk, csodás miliőben nőttem fel, nem is volt számomra kérdés, mi leszek, ha nagy leszek. Tizenévesen forgattam egy gyermekfilmben, onnantól kezdve pedig nem volt megállás...

– Az a színházi világ, amelyet még gyermekként tapasztaltál meg, rengeteget változott.

– Azok az idők rég elmúltak, amikor pezsgőt ittak a színésznő cipőjéből, és messziről emeltek a színésznek az utcán kalapot. Az én kiskoromban sem volt már így, és tény, hogy a művészek presztízse, anyagi és erkölcsi megbecsülése – más pályákhoz hasonlóan - azóta csak romlott.

– Az elvárások viszont maradtak. Hogyan lehet egyszerre megfelelni a közönségnek, a szakmának, a kollégáknak, s annak, akitől a fizetésed kapod?

– Sehogy. Eleinte próbáltam, de képtelenség, szubjektív műfaj a miénk – gyakran ítélik meg többféleképpen ugyanazt a munkát. Ezért szűröm meg a visszhangokat, ami természetesen nem jelenti azt, hogy csak a dicsérő szóra nyitom ki a fülem, hiszen az félrevinne. A családom, a barátaim őszinte kritikusaim, az ő szavuk az, amire elsőként adok. A bírálást is elfogadom; a lényeg az, hogy érvekkel támasszanak alá minden véleményt, mert épülök, fejlődök általuk. A székesfehérvári közönség nagyon közvetlen. Szeretetüket, tetszésüket és esetleges nemtetszésüket is bátran kifejezik, számomra pedig fontosak a visszajelzéseik.

– Játszottál filmben is. Kamera vagy a jelenlévő közönség?

– Mindkettőt imádom. A színpadon erőteljesebb gesztikulációval, emeltebb hangon kell játszani ahhoz, hogy a hátsó sorokban ülők számára is kifejező legyen a játék. A filmre ennek ellenkezője igaz; ügyelni kell a finom mimikára, apróbb gesztusokra, mert a kamera a nézőhöz mindent közel visz, a legkisebb rezdüléseket is megmutatja.

– A Bál a Savoyban című, nagysikerű operett a hátsó sorokból is csuda látvány. Bóbis László sztepptánc világbajnok, koreográfus alaposan megdolgoztat benneteket.

„Fordítsd az arcod a Nap felé, és minden árnyék mögéd kerül.”
– Igen, hála Istennek. Bár voltak olyan pillanatok, amikor partneremmel, Váradi Eszter Sárával a lépcsőn ücsörögve, homlokunkról a verejtéket törölgetve latolgattuk, hogy te jó ég, meg tudjuk ezt mi csinálni? Sokszor előbb érkeztünk és tovább maradtunk a színházban, mint ahogy a próbák ki voltak írva, de szerencsére végül sikerült.. Az operett "becsapós" műfaj; könnyűnek mondják, mert nézőként tekintve rá valóban könnyed kikapcsolódásra ad lehetőséget. Szórakoztató, vidám, egyszerűen befogadható. A színre vitele viszont kemény feladat. A színésznek jól kell énekelnie, táncolnia, miközben illik a szerepét is kifogástalanul alakítania.

– Mit gondolsz, a nehezen emészthetőbb darabokra is van igény?

– Abszolút. Mondják, hogy lehetetlen állni a versenyt a multiplexekkel, a DVD-kkel, a számítógépes játékokkal. Tény, hogy más a színházak helyzete ebben a piaci környezetben, mint néhány évtizeddel ezelőtt. Mégis úgy érzékelem, hogy talán éppen a színvonalukban kifogásolható műsorok, produkciók túlkínálata miatt ébredt fel az igény az elgondolkodtató színházi előadásokra. Beszédes példa erre a Száz év magány, amit töretlen sikerrel, állandó teltházzal játszottunk a Pelikán Kamaraszínházban.

– A Csillagok sorozat estéin sem igen akadt üres szék...

– Talán azért, mert a közönség – akárcsak mi – a színész mögött az emberre is kíváncsi. Bakonyi Csilla ötlete volt az egész, nagyon örültem a gondolatának, később csatlakozott hozzánk Váradi Eszter Sára is. A magyar kultúra olyan nagy egyéniségeit hívjuk meg, akiknek gazdag az életpályájuk, példaként szolgálhatnak mindannyiunk számára. Eddig tizenkét estén vagyunk túl, egyiket sem lehet a másikhoz hasonlítani. Következő vendégünk november 23-án Oszvald Marika lesz. Nem vagyunk profi riporterek, de talán mellettünk szól az estek sikere és az, hogy tudjuk, miről beszélünk, hiszen a szakmánkban sok a közös pont a meghívott vendégekével. Ehhez a gondolathoz nagyon kedves emlékünk kapcsolódik: Törőcsik Marit láttuk egy televíziós műsorban, ahol finoman közölte a riporterrel, hogy sablonosak a kérdései... Persze ezek után rettenetesen izgultunk... Tőlünk viszont mosolyogva búcsúzott: hálás szívvel köszönte felkészültségünket, élvezte az estét.
Méhes Mónika
Fotó: Kovács Milán


Névjegy

Napvilág: 1973, Tapolca

Oskola:
Veszprémi Színház Színészképző Stúdiója,
MASZK-Színész bizonyítvány

Szívszerep: nagyon sok van, egyik sem kiemelendő

Vágyott szerep: minden olyan szerep, amely szakmailag előrébb visz

Kedvelt költő: sok van, József Attila a nagy kedvenc

Meghatározó mű: Paulo Coelho: Alkimista

Egyéb időtöltés: család, utazás, olvasás, ezotéria

Csoda dolog még a színjátszáson kívül: apának lenni

Korábbi szerepek:
A csodák városa – olasz pincér, szerkesztő, rendőr, Vörösmarty Színház
A dzsungel könyve – Maugli, Veszprémi Petőfi Színház
A kőszívű ember fiai – Jenő, Vörösmarty Színház
A nagymama – Kálmán, Vörösmarty Színház
A padlás – Rádiós, Veszprémi Petőfi Színház
Ábrahám – Vörösmarty Színház
Anconai szerelmesek – Lucrezio, egyetemi hallgató, Vörösmarty Színház
Az arany ára – Dr. Ridovits, Zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház
Az ember tragédiája – Veszprémi Petőfi Színház
Az ifjúság édes madara – Tom Junior, Veszprémi Petőfi Színház
Az oroszlán télen – János, Henrik legkisebb fia, Vörösmarty Színház
Az ördög három könnye – Jankó, Veszprémi Petőfi Színház
Bolha a fülbe – Rugby, angol, Vörösmarty Színház
Chicago – Konferanszié, Vörösmarty Színház
Cirkuszhercegnő – Slukk Tóni, Vörösmarty Színház
Csalóka Péter – Csalóka Péter, Veszprémi Petőfi Színház
Csárdáskirálynő – Edvin, Vörösmarty Színház
Diótörő és Egérkirály – Diótörő, Vörösmarty Színház
Garrick, a színész – avagy ízlés dolga - O'Ryan, Vörösmarty Színház
Gyalogcsillag – Fecskefiú, Veszprémi Petőfi Színház
Hegedűs a háztetőn – Fegyka, Vörösmarty Színház
III. Richárd – Ratcliff, Vörösmarty Színház
István – Imre, Veszprémi Petőfi Színház
Jézus Krisztus Szupersztár – Pilátus, Veszprémi Petőfi Színház
Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról – A Fiú, Veszprémi Petőfi Színház
Kísértet tangó – Péter, Vörösmarty Színház
Koldusopera – Ede, Vörösmarty Színház
Legenda a lóról – Kedves, Tiszt, Veszprémi Petőfi Színház
Legyetek jók, ha tudtok – Chirifiscio, Vörösmarty Színház
Mágnás Miska – Baracs mérnök, Vörösmarty Színház
Musical varázs – konferanszié, Vörösmarty Színház
Operettgála – ének , Vörösmarty Színház
Operettvarázs – közreműködő, Vörösmarty Színház
Ők tudják mi a szerelem – Adolphe – Zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház
Reneszánsz királyi esküvő – Mátyás, Magyarország királya, Székesfehérvár
Száz év magány – Pietro Crespi, Vörösmarty Színház
Szeget szeggel – Giovanni, Szerzetes, Vörösmarty Színház
Szeretem a feleségem – Alvin, Vörösmarty Színház
Tanár úr kérem – Steinmann, Veszprémi Petőfi Színház
Tisztelt ház – Babóczi képviselő, Vörösmarty Színház
Tokaji aszú – Pista, Vörösmarty Színház
Viktória – Miki gróf, Vörösmarty Színház
Vízkereszt vagy amit akartok – Sebastian, Veszprémi Petőfi Színház
Vőlegény – Lala, Vörösmarty Színház
West Side Story – A-rab, Veszprémi Petőfi Színház
80 nap alatt a Föld körül – Vörösmarty Színház

Jelenleg játszottak:
Bál a Savoyban - Musztafa Bey, Vörösmarty Színház
Zsuzsika hangja - Flórián művész úr, Vörösmarty Színház

Filmes munka:
Fej vagy írás – András Jóban, rosszban – András - TV sorozat (1 év)
Megosztom